Prológus és köszöntő!!!!

Nyomasztó sötétség vesz körbe, ahogy kinyílnak szemeim. Mindent eláraszt a füst és a kátrány keserű szaga, fuldoklok tőle, ahogy beleszívok a levegőbe. Nem látni se napot, se csillagokat, akkora a szmog felhő, azt se tudni milyen hónap lehet, mert a hideg a jellemző hőmérséklet. Remegő térdekkel fordulok meg magam körül. Egy busz roncsain állok, ami helyenként még füstölög.
New York utcái derengenek felém, és ahogy lassan felszáll a füst, meglátom az igazi apokalipszist.
az utakon égő roncsok, ledőlt villany póznák, beton törmelékek és üveg szilánkok hada, a felhő karcolók javarészt derékba törten és lángolva állnak előttem, míg embert nem látni sehol.
Éles sikolyt fúj felém a szél a hátam mögül, de mire megfordulok, már csak azt látom, ahogy egy csapzott, barna hajú lány, vörösen izzó kezekkel hanyatt dől. Előtte egy robot szerű gép pedig ugyanígy tesz. Kiütötték egymást!
Azonnal felé rohanok, de a kocsiról leérkezve a harmadik lépésemnél felbotlok és arccal előre zuhanok a hamuba. A bokám megrándult, és ahogy óvatosan körbe tapogatom, megakad a szemem egy darab fémen, amiben nagy valószínűséggel felbuktam. Vörös, kék és fehér színek töredéke csillan felém a tűz fényében, remegő kézzel söpröm le róla a kormot. A kapitány pajzsa az, méghozzá, csak az egyik darabja.
Könnyeket pislogva állok fel a lábaimra és nézek szét magam alatt. Minden honnan fel-felbukkan a pajzs maradványa. Már majdnem sikolyra nyílik a szám, amikor  hátra lépve furcsán puha valamibe ütközik a sarkam.
Sebesen pördülök meg a tengelyem körül és másodpercekig fel sem fogom azt, amit látok.
Kormosan, és véresen, szakadt ruhában, égre meredő szemekkel néz felfelé Steve Rogers a földön feküdve, mozdulatlanul. Halott. Kék szemeit homály fedi, és a jobb keze még most is ökölben, mintha bármikor feléledne és máris ütésre készen lenne. Vastag égés nyom van a mellkasán, amiből már csak csordogál karmazsin vére.
A pánik úrrá lesz rajtam és némán zokogva meredek messzebbre, miközben újabb testeket vélek felfedezni. Natasha és Clint egymáson feküdve lelték halálukat, védve egymást. Thor még mindig a pörölyt tartja szétnyílt tenyerében, csukott szemmel, mintha csak aludna. Tony arcáról lekerül a maszk, és megmutatja, azt a mély sebet, ami végig húzódik egész arcán. Hulk keze egy födlkupac alól mutatkozik, ökleiből lassan piroslik ki a vér, de a kezére egy robot maradványai vannak csavarodva.
És ott van Bucy is, leszakadt fém karja méterekre hever tőle, de a kar még most is Steve felé irányul.
A bosszúállók halottak, a világ, ahova pedig érkeztem már csak percekre van a végső pusztulástól!
Én pedig nem tehetek semmit, hiába vagyok képes az idő utazásra.

Sziaztok Marvel fanok!

Ezzel a kis jövőbe tekintéssel szeretném hivatalosan is megnyitni a blogom. Remélem, sok rajongó számára örömet okozok majd a kis ficcemmel, és hű tudok maradni a Marvel univerzumaihoz.
Ha bármi kérdésed, kérésed, óhaj, sóhaj, esetleg panasz van, azt komment formájában, vagy a Chatben leírhatod nekem.

És akkor, hivatalosan is megnyitom kapuit a Próba szerencse című blognak!

Sok sok puszit küldök:

Amber,